A K2-vitamin volt az egyik olyan téma, amelyet elég sokáig alulértékeltek. Az utóbbi időben azonban viszonylag nagy figyelmet kap ez a vitamin, mivel egészségünk számos aspektusában alapvető szerepet játszik.
Korábban nem volt sok információ és tanulmány az összes „K-csoportba tartozó” vitaminról, így azokat egynek tekintették, sőt a K-vitamin a zsírban oldódó vitaminok különböző típusait képviseli - K1, K2 és K3 néven. Mindegyik más-más forrásból kerül a szervezetbe, és különböző biológiai szerepük van. Míg a K1 elsősorban a véralvadásban játszik szerepet, addig a K2-nek ebben van egy kis szerepe. Mielőtt belemennénk a részletekbe, foglaljuk össze a K2-vitamin hatalmas jelentőségét szervezetünkben.
A K2 hiánya számos krónikus betegség, például cukorbetegség, csontritkulás, rák, gyulladásos és szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában szerepet játszhat. A szervezet optimális szintje döntő lehet a csontritkulás megelőzésében, és valószínűleg ennek a csontbetegségnek a kezelése sem lehetséges már K2-pótlás nélkül, mivel nagy jelentősége van a szervezet kalcium-anyagcseréjében. Tulajdonképpen a kalciumot oda szállítja, ahol szükségünk van rá - a fogakba és a csontokba -, másrészt pedig eltávolítja a kalciumot az artériákból. Az artériás meszesedés és az artériák megmerevedése a szív- és érrendszeri betegségek egyik fő kockázati tényezője. Szintén érdekes a kognitív károsodás és a K-vitamin közötti lehetséges kapcsolat, valamint a K-vitamin és az Alzheimer-kór megelőzése közötti kapcsolat vizsgálata. Egyes kutatók az agyműködésben feltörekvő tápanyagként számítanak rá.
A K-vitamin minden egyes elsődleges formája más-más módon járul hozzá az emberi egészséghez - tehát melyiket válasszam?
- K1-vitamin (filokinon) - elsősorban növényi élelmiszerekben található meg, leginkább a zöld leveles zöldségekben, így elég könnyen hozzájuthatunk a diétás élelmiszerekből. Szervezetünkben kulcsszerepet játszik a véralvadás elősegítésében, a túlzott vérzés megelőzésében.
- K2-vitamin (menakinon) - egészséges csontjainkat és ereinket védi, elsősorban bizonyos állati eredetű forrásokban (például a magas zsírtartalmú, fűvel táplált tehenektől származó tejtermékekben vagy a tojássárgájában), valamint az erjesztett élelmiszerekben található, amelyekből a legtöbb ember nem sokat fogyaszt.
- Ha táplálékkiegészítőt keresünk, érdemes az MK-7 formát választani, mivel ez mutatja a legnagyobb aktivitást az emberben a jobb biológiai hozzáférhetőség és a hosszabb felezési idő miatt a többi homológhoz képest. Általánosságban a menakinonokat az oldalláncuk hossza szerint tovább osztályozzák. Ezeket MK-4 - MK-14 jelölik, ami az adott láncban lévő izoprenoid maradékok számát jelenti. Csak az MK-4 és az MK-7 tekinthető jónak a csontok egészségére. A különbség az, hogy az MK4-nek rövidebb a felezési ideje a szervezetben, mint az MK7-nek, így a leghatékonyabb hatás érdekében az MK4-et ideális esetben napi 2-3-szor osztott adagban kell bevenni, míg az MK7-et naponta egyszer lehet bevenni.
- A K3-vitamin (menadion) a K-vitamin szintetikus, mesterségesen előállított formája, és nem használható étrend-kiegészítőkben az emberek számára, mivel káros lehet. Különösen a glutation (az egyik legerősebb antioxidáns) működését károsíthatja, ami a sejtmembránok oxidatív károsodását eredményezheti.
K2-vitamin - az egészséges csontokért és artériákért
A K2-vitamin lehetővé teszi, hogy a kalciumot csontépítő sejtjeink felhasználják a csontsűrűség növelése érdekében, ami erősebb csontokat jelent, amelyek kevésbé törnek vagy törnek el. Hasonló úton ez a vitamin átirányítja a kalciumot a lágyszövetekből és az artériákból a csontokba, egy olyan fehérje aktiválásával, amely eltávolítja a kalciumot az erekből. A magasabb K2-vitamin-bevitel bizonyítottan összefügg a szívbetegségek kockázatának csökkenésével.
A K2-vitamin szorosan együttműködik a D3-vitaminnal a szervezet kalciumszintjének ellenőrzésében. Ezért javasolt a kettőt együtt pótolni, mivel mindkét funkció hatékonyabb.
K2-vitamin - új ígéret számos civilizációs betegség megelőzésében és kezelésében?
Részt vesz a sejtfunkciók szabályozásában is. Ez a tápanyag megakadályozza a felesleges sejthalált, és részt vesz azok megfelelő osztódásához és növekedéséhez vezető funkciókban, a rákos megbetegedések megelőzése érdekében. Szintén vannak olyan kutatási jelentések, amelyek arról számolnak be, hogy apoptózist idéz elő számos rákos sejttípusban, és lehetőség van arra, hogy ezt a tápanyagot rákterápiában használják.
K2-vitamin - a sejtanyagcserére gyakorolt potenciális hatása
A K2-vitaminnal és a szív egészségével egy másik kapcsolat is van, mivel egyes tanulmányok azt mutatják, hogy e tápanyag magasabb bevitele segíthet helyreállítani a mitokondriumok ATP-gyártó képességét a sejtekben. A kutatást edzett sportolók és kerékpárosok egy csoportjával végezték, akik 8 héten keresztül K2-vitamin-kiegészítőt kaptak. E vizsgálat eredményei szerint,kulcsszerepet játszhat az energiatermelésben és megváltoztathatja a szív- és érrendszeri válaszokat. Ez egy ilyen fontos támogatás lehet, különösen az energiaigényes izmok, például a váz- és szívizomzat számára. Az elmúlt évtizedben a közép-európaiak körében végzett más tanulmányok is kimutatták, hogy a magas K2-vitamin-bevitelnek nemcsak a csontok, hanem a szív- és érrendszeri egészségre is nagy hatása lehet.
Honnan tudom, hogy hiányt szenvedek-e K2-vitaminban, és mi az ideális napi bevitel?
A K2-vitamin hiánya lassabb csontregenerációt és a kalcium elégtelen beépülését okozhatja a csontokba és a fogakba. Ezek a kemény szövetek ekkor nem elég erősek és tartósak, könnyen törnek, és megnő a csontritkulás kockázata. Emellett fennáll az aorta meszesedésének kockázata is, ami szívbetegségekhez vezethet.
Nagyon fontos, hogy odafigyeljünk az étrendünkre. A tipikus nyugati étrend minimális mennyiségű K2-vitamint tartalmaz. Ha nem vagyunk az erjesztett Natto nagy fogyasztói, és más K2-vitamin-forrás is hiányzik az étrendünkből, akkor használjuk a K-vitamin alternatív formájaként.
Jelenleg nem ismert a K1-vitamin vagy a K2-vitamin nagy dózisának toxicitása. Konkrétan a K2 esetében nincs hivatalos napi érték, de a szakértők napi 90-120 mikrogrammot (mcg) ajánlanak az anyagcsere valamennyi létfontosságú folyamatának fenntartásához.